Karacs Ferenc

(Püspökladány, 1770.- Pest, 1838. ápr. 14.)

Kun eredetű nemesi család sarja. Szülei: Karacs János és Makay Sára. Két testvérével, Jánossal és Sárával együtt Püspökladányban nevelkedtek. Tanulmányait Püspökladányban, Karcagon kezdte, majd a nagyhírű debreceni Református Kollégiumban tanult tovább. Érdeklődése itt, Debrecenben született meg a térképek, térképészet iránt. Mérnöki szakképesítést Pesten szerzett, de a térképészet és a rézmetszés maradt az érdeklődésének igazi tárgya. Bécsben leste el korának híres mestereitől a rézmetszéses térképkészítés titkait. Térképei révén hamar ismerté vált, nemcsak idehaza, hanem külföldön is. Több külföldi meghívást is visszautasított, és a közel hetven éves korában bekövetkezett haláláig Pesten élt és alkotott.

Műhelyében művészi alkotások, bravúros miniatűr metszetek és térképek egyaránt születtek. Fő műve az “Európa Magyar Atlasz”, mely 21 táblán jelent meg. A mű Európa országait külön-külön lapon ábrázolja s együtt is az egész kontinenst. Az eredetileg 24 táblára tervezett atlasz teljes elkészítését az idős Karacs Ferenc halála akadályozta meg.

 

Felesége Takács Éva írónő, korának művelt újságírója. Pesti lakásuk nyitva állt sok kiváló művész számára (megfordult itt Fáy András, Virág Benedek, Kultsár István, Kazinczy Ferenc, Vitkovics Mihály, Döbrentei Gábor, Bajza József, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Katona József). Gyermekeik Mária, Teréz, Zsófia, Róza, Ferenc, és Árpád. Teréz édesanyja nyomába lépett, maga is újságíróként és íróként tevékenykedett.