Reggel hét órakor gyülekeztünk a kollégium előtt, ahonnan indult hamarosan a busz velünk. Mindenki nagyon álmos volt, többen aludtak az úton. A három és fél órás út végén megérkeztünk Szentendrére, ennek örömére el is kattantak az első fotók.
A hangulatos vonatozás röpített bennünket a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban nem csak térben, hanem időben is.
A százéves házak között sétálva nagyon sok érdekességgel és élménnyel gazdagodhattunk.
Különösen mély benyomást tett többünkben az „élő múzeum” színészei által rögtönzött párbeszédek, történetek.
Főtt ételre kiéhezve értünk a Skanzen fogadójába, ahol igazán finom ételek vártak ránk. A nap második felében meglátogattuk a szentendrei óvárost és lesétáltunk a Duna partjára.
Gyönyörű napunk volt, kellően el is fáradtunk. Habár a fáradtság már rá telepedet a szemünkre a hazafelé tartó úton, de a jó emlékek még sokáig elkísérnek.
Horváth Evelin 9. évfolyam
